Fesztelen,  felszabadult beszélgetésnek lehetettek tanúi, akik ellátogattak május 23-án, hétfő este a Weöres Sándor Színházba, a Kötelező olvasmányra. Darvasi László író és Lévai Balázs remek hangulatot teremtettek, a nézők úgy érezhették, szinte maguk is részesei a baráti csevejnek. Darvasi regénye, a 673 oldalas Virágzabálók nem kis munka. Hat év kellett a megírásához, ami folyamatos ülőmunkát jelentett. Az írókra jellemző betegség, a derékprobléma Darvasinál is megjelent a mozgásszegény életmód következtében. Ennek ellensúlyozására kezdett el futni, bár, ahogy maga is bevallotta nemcsak testi, hanem lélektani okok miatt is sportol. Az író úgy tartja, bizonyos időközönként a lélekbe költözik az ördög, és ott gyötri, kínozza az embert. A futás azonban elrettenti, sőt mi több, arra készteti a sátáni fattyat, hogy elmeneküljön. Ilyenkor a lélek megtisztul, legalábbis egy időre. Darvasit egyéb kapcsolat is fűzi a sporthoz, hiszen Eric Moussambani néven publikált sporttal kapcsolatos írásokat. Lévai kérdésére, miszerint a közönségből tudja-e valaki, hogy ki ez az Eric Moussambani, senki sem tudott válaszolni. Darvasi elmondta, azért választotta az afrikai Egyenlítői-Guinea sportolóját, mert 2000-be, a Sydney-i Olimpián 100 méteres gyorsúszásban világra szóló teljesítményt ért el. A fiatalember a versenyen látott először 100 méteres úszómedencét, otthon ugyanis egy húsz méteresben készült fel. Majdnem belefulladt a medencébe, de mivel ellenfeleit diszkvalifikálták, egyedül úszta végig a távot, a végén már-már az életéért küzdve. Teljesítményével elnyerte a Világ leglassúbb gyorsúszója címet. Darvasi szívesen ír sportról, mert itt a kiélezett emberi tényezők keverednek a világ nagy fantasztikumaival, akár a többi írásaiban. A sport elmondja, milyen ember vagy,  mintegy tükröt tart eléd. Színlelhetünk, hazudtunk az élet különböző területein, de igazi versenyhelyzetben előjön valódi lényünk. Ezért a sportban kulcsfontosságú az emberi tényező.

Darvasi László 1962-ben született Törökszentmiklóson. 1986-ban szerzett diplomát a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakon, jelenleg Budapesten él. Tárcáiban megemlékezik szülővárosáról, hiszen ott tanulta meg, mi a fájdalom, milyen a szerelem, a nyár, maga az élet. Darvasi rendkívül termékeny író, hetente 2-3 tárcát is ír. Általában 1-2 órát fordít tárcái elkészítésére, a rövidebbeket fél óra alatt megcsinálja. A tárcaírást pénzkeresetnek tekinti, ez biztosítja az alapot a regényei írásához. A  Délmagyarország és az Élet és Irodalom munkatársaként dolgozik. Tárcáit Szív Ernő néven publikálja. Mivel nagyon sok idő, általában 6-7 év, amíg egy regénye elkészül, anyagilag kevésbé térül meg a ráfordított energia, viszont annál többet ad maga a mű. Darvasi mesekönyveket is írt, Trapiti, avagy A nagy tökfőzelékháború, illetve a Trapiti, avagy a borzasztó nyúl címmel. Készített egy harmadik mesekönyvet is, melyben korunk problémáira rendhagyó módon keresi a választ, ugyanis koldus, szipuzó királylány és hajléktalan királyfi jelenik meg benne. A mesék belső félelmeinket vetítik ki, szükséges hát, hogy a mai kor félelemeit is megnevezzük.

Darvasi úgy gondolja, hogy minden könyvénél újra meg kell tanulnia járni. Ez azt jelenti, hogy egy adott regénynél meg kell találnia a mű saját nyelvét. A Virágzabálók esetében például már előre látta a főszereplő, Pelsőczy Klára személyét, tudta azt is, hogy három férfi vonzásába kerül. Hogy története hiteles legyen, nőismerőseit kérdezte, vajon tud-e egy nő egyszerre három férfit szeretni. A válasz egyértelműen igen volt. Miután megírt száz oldalt, egy folyóiratban megjelentette, hogy felmérje a fogadtatást. A nyelv csak ezután találta meg saját magát. Lévai és az író beszélgettek a pozitív és a negatív kritikákról. Arra a következtetésre jutottak, hogy általában csak a jó kritikát jegyzik meg, a rosszat nem. A Virágzabálók a 1800-as években játszódik Szegeden. Megjelenik benne a szegedi árvíz, az 1848-as események, ennek ellenére mégsem kimondottan történelmi regény. Darvasi elmondta, nehéz lett volna a mában elhelyezni a cselekményt, kellett a történelmi keret. Csak itt tudta igazán kiélni a fantasztikumra való hajlamot. Párhuzamokat keresett a múltban, ezért jelenik meg például  a besúgó újságíró. Megpróbált olyan eseményeket is ábrázolni, melyek nem épültek be a köztudatba. A történelem ugyanis nem ünnep, hanem hétköznapi történések sorozata. Például kevesen tudnak arról, hogy Kossuth Szegeden lelkes beszédet tartott a tömegnek a szerbek ellen. Miután eltávozott, a felhergelt nép mészárlásba kezdett, egyetlen nap alatt 70 embert öltek meg. Darvasi végig a többszempontúságot helyezte előtérbe regényében, folyamatosan nyitott szövegtesttel. Egy eseményt több nézőpontból is ábrázol, akár csak Kuroszava tette A vihar kapujában című filmjében. Természetesen közben jegyzetelnie kellett, hogy maga is követhesse a sokrétű szálakat.

Jelenleg a híres szegedi boszorkányégetés történetének megírásával foglalkozik. 1728-ban 13 embert ítéltek halálra. A súlyos aszályért, amit egy jégvihar követett, a nép a boszorkányokat vádolta. A fő vádlott egy bábaasszony volt, aki a kínvallatás során még 12 társát nevezte meg.

A regény tartalma