Azok közé tartozunk, akik könnyen barátkoznak, ellenben nem akárkivel. Természetesen nem kontraszelektálunk, hanem csak úgy, érzésből jön ez. Mivel Dorkával sikerült - igaz nem régóta - jócimboraságig vinnünk az ügyet, kicsit elgondolkodtunk arról, mennyire is lenne szerencsés, ha mi kapnánk tollvégre a nyilvános "kifaggatását".

Aztán a körbejárás után arra jutottunk, hogy - számunkra legalábbis - ritka alkalom az, amikor egy közeli ismerőst méltathatunk, pláne olyat, aki ennyire megérdemli. Az meg már az ő baja, hogy kiültetik ország-világ elé kitárulkozni. Mert ő ilyen, egy csupa lélek, mindig magát adó, nyílt és vidám életcsomag. Rövidnek tűnő ismeretségünk alapján előre borítékoltuk azt, mi fog történni a Café Frei színpadán és az asztaloknál: elindul a Dóra-henger. Főszerkesztőnk, aki egyben a szerdai fotókat is lőtte, lelkendezve mondta másnap, hogy mennyire jó fényképezni a hölgyeményt. Majd ezt másnap a fülünk hallatára is elmondta neki, amit ő pironkodva fogadott. A Kolozsváron született, majd egyéves korában Magyarországra költöztetett - mint megtudtuk a határátlépést egy bilin ülve végrehajtó -, de csak 2006 óta a városban élő, negyedvérig román felmenőkkel bíró leány már első szóra "megvásárolta" szimpátiánkat, aztán rövid időn belül nagyrabecsülésünket is. Ennyit az előzményekről, és mindezt csak a miheztartás végett.

Már szerda reggel sem volt egy szabad hely sem a délutáni talk-show-ra, kijelenthető tehát, hogy ez a sorozat kimondottan sikeres találmány. Öt órára meg is telt a kávézó, és Kálmánchelyi Zoltán csuklóból alapozta meg egyből a vidám hangulatot beköszönésével. Kedvenc hálótársával, egy plüssmacival érkezett, akinek még lett szerepe a pontosan egyórás műsorozás folyamán. Aztán elkezdték a beszélgetést, és percek alatt kiderült számunkra, hogy ők nagyon megértik egymást, hisz a nem titkoltan izguló Dorkát villámgyorsan tette helyre a már rutinos Kálmánchelyi, aki a Kabaré címszereplőjeként épp nem a magabiztos figurát hozta Clifford Bradshow bőrébe bújva.

A kérdések és válaszok felváltva pörögtek, csak néha megszakadva, amíg kivárták a közönség kacarászásának végét. Mindketten mosolyfakasztóan élvezték a beszélgetést, és még a kényesebb témákon is úgy hasítottak keresztül, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Szóba kerültek alkati kérdések, megkapott, és nem megkapott szerepek is. Mint kiderült, a kérdező - aki nálunk jobban ismeri őt - sem tudja elképzelni azt, hogy hisztérikázhatna bármikor is, mint ahogy állította magáról. Dorka egy konkrét lány, és ez már saját magának is nagyon korán kiderült, hisz általános negyedikben odaállt a szülei elé, hogy iskolát szeretne váltani, mert egy másik intézményben sokkal jobban tudna érvényesülni. Örökké kíváncsi természetű, és ha valamit el szeretne érni, azért bármit hajlandó megtenni az ésszerűség határain belül, és talán még azon is túl. Harsány vidámság tulajdonosa, azon a csengő hangon kacag, amit senki nem tud figyelmen kívül hagyni, aki hallótávolságra van.

Örökös jókedvét bárkire átragasztja másodpercek alatt. Sokat nevető embereknek pedig minden esetben óriási humorérzékük van, és ez alól természetesen ő sem kivétel. Gyakorlatilag az a típus, aki bármin képes nevetni, és ha egyszer elkapja a társaságát a jókedv, akkor ő az, aki ezt a ziccert már nem engedi ki a kezei közül, hanem állandósítja az asztal alá esős, vesefájdítós nevetőparádét. Természetesen ezt a hétköznapokat átitató attitűdöt nem kaptuk vissza teljesen beélesítve a színpadról, de majdnem. Elhozta házikedvencét, ami egy gyönyörű szaxofon, meg is szólaltatta, és annak ellenére, hogy nem régóta barátkozik vele, úgy szól a kezében, hogy az nem tanítható. Tökéletesen jellemző rá, hogy úgy nevezett be a Lamantin Jazz kurzusára, hogy akkor vette szinte a hangszert, de mivel a kiírásban az szerepelt, hogy egészem minimális tudás is elegendő, nem vacillált semmit a dolgon. Ami pedig nem hangzott el a beszélgetés alatt, az az, hogy Tóth Viktor korszakos szaxizsenink a workshop után újságolta, hogy volt ott egy színészlány, aki igaz, hogy még nem tud igazán játszani, de úgy szól a kezében a hangszer, hogy az egy csoda. Aztán énekelt is kicsit egy gyönyörű szerelmes dalt románul, előadtak ketten egy bábelőadást a macival, és verset is szavalt. Mindezeket tökéletesen, csuklóból, hiba nélkül elővezetve.

Örömmel újságolta, hogy csakúgy, mint a többi stúdiós, ő is teljes értékű taggá avanzsálódik a következő szezontól, és úgy néz ki, nemcsak a színházban, hanem városunkban is. Olyannyira, hogy épp lakásvásárlásban vannak párjával, eszébe sem jut, hogy elhagyja a várost, épp ellenkezőleg, ő már szombathelyinek érzi magát teljes mértékben. Már évek óta itt lakik, nem ingázik semerre, szezonszünetben sem. A most zajló Mediawave fesztivált is nagyon szereti például, és nem tartja unalmasnak semmiképp a várost. Ő lett a fesztivál műsorvezetője, azaz háziasszonya, amely munkát az eltelt napokat látva teljes odaadással és izgalommal végez. Jó pár élményt kaptunk már a WSSZ-től, de a legnagyobb ajándék eddig tőlük számunkra Papp-Ionescu Dóra, hisz: this is the beginning of the beautiful friendship!