Úgy alakult az életem, hogy menthetetlen szükségét éreztem annak, hogy legyen egy saját autóm. Egy férfinak kell ez az egészséges egzisztenciájához - fogjuk fel úgy, hogy a felnőtté válás egyik lépcsőfoka. Miután megfogalmazódik bennünk maga a vágy, utána jön a legnehezebb: a választás. A mai világban legtöbbször két alternatíva létezik: vagy megvesszük álmaink autóját, és jelzálogot teszünk a házra, a gyerekre, kutyára és a kutyaházra, majd veszünk fel mellé egy busás hitelt, melyet jobb esetben halálunkig próbálunk visszafizetni, persze esélytelenül. Vagy kompromisszumokat hozunk a saját javunk, és jólétünk érdekében.

Illetve van még egy lehetőség: bemegyünk az autókereskedésbe, kiválasszuk a kívánt autót, átutaljuk az összeget a bankszámláról, és máris élvezhetjük vadonatúj autónk kényelmét és varázsát. No ez az, amire vajmi kevés az esély...

Visszatérve a kompromisszumokhoz: el kell döntenünk, hogy mi mindent is áldozunk be azon a bizonyos oltáron. Mire fogjuk használni az autót? Milyen célból vesszük? Illetve a legfontosabb, mennyit tudunk rá szánni? Jelen esetben próbáltam törekedni az egészséges és költséghatékony megoldásra.

Hogy is kezdjük az autóvásárlást? 

Az első lecke: keressünk autóhirdetéseket. Interneten, nyomtatott sajtóban, vagy akár a nyílt utcán. Miközben keresgéltem rádöbbentem, hogy a szemem önkéntelenül is benézett az eldugott házfalak mögé, és kiszúrta a megbúvó, gazdit kereső négykerekűt. Láttam is sok csodát...

Ez a képesség évekkel később akaratlanul visszatér, albérlet illetve lakáskeresés esetén. Képesek leszünk úgy végig menni a városon, hogy egy halom oszlopról leszaggatott telefonszámmal térünk haza, miközben csak egy kiló kenyérért indultunk a sarki pékségbe. Na, de ez már egy másik történet eleje.

Második lecke: kérdezgessünk. Lényegtelen, hogy kit, hiszen mindig akad valakinek a valakije, aki éppen meg akar szabadulni az autójától. Erre mondják, hogy a legjobb üzletek a kocsmában köttetnek. Ha meguntuk a sok ismeretlen arcot, akkor forduljunk bizalommal családtagjainkhoz. Ők mindig a legjobbat akarják nekünk, de az a legjobb, ha mindig a közelben van egy autószerelő, főleg autóvizitkor.

Ha már napi rutinná vált a netes autóhirdetések böngészése, akkor a nagy számok törvénye alapján egyszer rá kell, hogy bukkanjunk az első áldozatra. Ez nálam egy Zastava 750 volt. Kicsi, viszonylag gyors, alacsony fogyasztás, és nem utolsó sorban egyedi, ami nálam elég erős szempont volt. Semmiképp se szerettem volna olyan autót vezetni, ami minden utcasarkon szembe jön velem, szóval tömegcikkek kilőve. Mialatt én a Zatyival szemezgettem, addig édesapám se volt rest, és rávetette magát a „zinternetre".

Így jutottunk el a generációk közötti prioritáskülönbözőségekhez, valamint a Toyota Corollához, amin szerintem még az óta se sikerült túladni az eladónak. Traktorhangú Toyotánk nem akart a legszebben duruzsolni, körülbelül olyan volt a hangja, mintha azzal szántották volna fel a környék összes telkét. Erről árulkodott a karosszériája is... 

Aztán jött egy óriási fordulat közvetlenül a japán csoda után, nézzünk meg egy Golf Cabriót. Aki ismer, az azért gondolhatja, hogy nem kevésbé csillant fel a szemem. Rögtön el is képzeltem: gázpedál tövig, Golf, go to the Balaton, and a buty time cross júeszéj... Szóval, örültem.  De aztán örömöm szép lassan a homályba révedt, vele együtt az autóvásárlási szándékom is alább hagyott.

Szerencsére nem véglegesen...

Előző rész:

Bogárblog - Fain a verdája, bácsi!

2012.11.14. - 01:00 | empi

„Fain a verdája, bácsi!" - Azt hiszem, nem kell senkinek se bemutatni eme hangzatos szófordulatot, amely a Blöff óta már bebetonozott szállóigévé vált az évek során. Eddig nem nagyon találkoztam vele, de amióta egy 68-as bogárral járom az utam, egyre többször köszöntenek így az ismerősök, és nem kis meglepetésemre az ismeretlenek is.