Vannak az életben olyan pillanatok, amikor minden energiánk elfogy, és csupán a fontos, prioritást élvező dolgokra - sleep, eat, work and bike - koncentrálunk, így a lehető legkevésbé se foglalkozunk olyan dolgokkal, mint a könyvtárlátogatás vagy éppen az autóvásárlás. Ám ahogy lenni szokott, a felhők felett mindig kék az ég, és a vihar se tombolhat folyamatosan, így a hullámok is idővel elcsendesülnek. Viszont azzal számolnunk kell, hogy ha elcsendesül a környék, kihallatszanak a fejünkből a gondolatok, és így egyszerre meg is indul a vezérhangya, azaz jelenesetben a vezérbogár.

A vezérbogár újra száguldásnak eredt, olyan lendülettel, mint eddig még soha. Éjjel és nappal, minden szabad percet kihasználva az autóhirdetéseket kerestem, hogy kézzel foghatóvá tegyem az általam elképzelt autós vágyaimat, mely minden igényemet kielégíti. Azt azért illik hozzátenni, hogy az első hódító hadjárat után eltelt jó néhány hónap - tehát már egy következő szintre tudtam tenni az árcédulát, és részt vettem egy Bogártalálkozón is, ami azért nagymértékben befolyásolta a későbbi döntésem.

Sok bogaras ismerősöm van - így is, úgy is akad jó néhány. Csak jót hallottam eddig a szeretett járgányukról, ami persze folyamatos karbantartást és ápolást igényel. Negyven év felett már mi is többet költünk a „karbantartásra" és a „szerviz"-re, mint 20 évesen, amikor egy tükörbe való pillantással elintéztük a napi „műszaki vizsgát". A Bogár tehát igényli a gondoskodást, de hát ezért (is) szeretik...

A bogártalálkozón eltöltött két napom még inkább erősített, és valahol eldöntöttem magamban - bár még magam se tudtam biztosan - hogy megbogarasodok.

Újra szárnyalt a képzelet, égtek a telefonzsinórok és teltek az internetes postafiókok. Minden egyes alternatívát milliószor átgondolva, végül is szűkült a kör. Faúvé, ez már biztos, mivel a Z750 biztonsági öv hiányában kihullott a sorból. Oh, pedig micsoda Zatyi volt... Még a fémkorból, amikor az autót fémből, és nem műagyag kompozitból gyártották, a visszafele nyíló ajtó és a bőrtető. Nagggyon oldschool! Volt... Aztán a Golf Cabrio is fehér nyúlként tovaugrált, talán még most is ott van valahol Földvár felé fél úton. Két Bogár maradt fenn a nagyon szűkre szabott rostán. Óceán kék vagy sárga? Szolid vagy extrém? Ez itt a kérdés...

Újabb hetek teltek feszült várakozással, a gondolatok cikáztak a fejemben, de aztán végül is megszületett a döntés, és egy szép augusztusi éjszakán ténylegesen megbogarasodtam.      

Fotó: Pan-Photo.com

Előző rész: 

Bogárblog - Gene-Rációk

2012.11.17. - 01:00 | empi

Aki olvasta az előző bejegyzést, bizonyára feltette magában a kérdést, hogy minek is vesz manapság valaki 30 évnél idősebb autót? Mi a jó benne, hogy egy régi technikát - leginkább csak mechanikát - hordozó autóval próbálunk meg eljutni A pontból B pontba. Ezt sokan kérdezték az elmúlt időszakban, és talán magamban is feltettem a kérdést jó néhányszor. A válaszhoz viszont vissza kell lépnünk egy korábbi időszakhoz, avagy hogyan vegyünk használt autót.