Az író testvére két éve bejelentette, hogy Márquez régóta időskori demenciában szenved, és nem várható tőle újabb regény, ennek ellenére tavaly ősszel Márquez váratlanul megjelent egy bevásárlóközpont megnyitóján. Az író április 3-án került kórházba Mexikóvárosban, pár nap múlva hazatért otthonába, a halál is itt érte.

Az 1927-ben Kolumbia karibi részén, Aracatacában született Márquezt sokáig anyai nagyszülei nevelték. Nagyapja ezredesi rangra tett szert az ezernapos háborúnak is nevezett kolumbiai polgárháborúban, történeteivel nagy hatással volt unokájára. Szülei házasságát viszont ellenezte, úgy gondolta, veje nem megfelelő partner lánya számára, és politikai nézetkülönbségeik is voltak, ezért a szülők sokáig távol éltek fiuktól. Márquez gyerekkori élményei visszatérő elemek regényeiben, szülei szerelmes története pedig a Szerelem kolera idején című regényben elevenedik meg.

Az egyetemen jogot hallgató Márquez újságíróként kezdte karrierjét, dolgozott az El Universalnak és az El Heraldónak, 1954-ben pedig már Kolumbia fővárosban, Bogotában élt és az El Espectador munkatársa volt (folytatás formában itt publikálta először az évtizedekkel később könyvként is kiadott Egy hajótörött történetét). Riportjai, kolumnái, filmkritikái jelentek meg, később pedig külföldi tudósítóként járta be Európát. Ezekről az évekről parádés beszámolókat olvashatunk a 2002-ben megjelent Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című memoárjában.

Első regénye, a Söpredék 1955-ben jelent meg, és ezt további négy követte (köztük a Baljós óra), mire 1967-ben megjelent a Száz év magány.

A Buendía család több generációjának történetét elmesélő regény a latin-amerikai irodalmi 1960-70-es években kezdődő virágzásának egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb műve, az író nevével szinte egybeforrt mágikus realizmus legolvasottabb példája. A Száz év magánynak köszönhetően Marquez világszerte ismert íróvá vált, regényét sokan az egyik legnagyobb hatású latin-amerikai írásnak tartják. Egy család történetén keresztül Marquez az egész emberiség történetét meséli el: Macondó megalapítása, virágzása és bukása egyfajta utopisztikus párhuzamként tükrözi a Kolumbiában, és általában a világban uralkodó problémákat, a történelmet alakító tényezőket. A regény cselekményét át- meg átszövik a mágikus realizmus jellemző vonásai, melyekben a földöntúli jelenségek evilágivá válnak, és beépülnek a realizmus eszköztárába. Modernista regényként, nem szokványos megoldásaival (nem lineáris időkezelés), és témáival (például a vérfertőzés kérdése vagy a történések ismétlődése) megújította a latin-amerikai irodalmat, és egyben a figyelmet is felkeltette irányába.

A Száz év magányt követően még több regénye és novelláskötete is megjelent, melyek közül a legjelentősebbek talán az 1981-es Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, a már említett 1985-ös Szerelem a kolera idején, valamint a 2004-ben utolsó könyveként megjelent Bánatos kurváim emlékezete.

1982-ben irodalmi munkásságát teljességében elismerve Nobel-díjat kapott. Az ünnepségen Latin-Amerika magányossága címmel mondott beszédet, amely ide kattintva olvasható angol nyelven.

A teljes cikk itt olvasható!

Gabriel García Márquez-ről itt írtunk:

Olvasni kincset - Bánatos kurváim emlékezete

2012.10.27. - 00:15 | Dart

„Sosem feküdtem le olyan nővel, akinek nem fizettem volna..." - mondja Gabriel García Márquez, dél-amerikai Nobel-díjas író főhőse a „Bánatos kurváim emlékezete" című könyvben. A 100 oldalas kisregény egy öregember szerelmi életének történetét eleveníti fel, aki 90 éves születésnapján egy fiatal, érintetlen lánnyal szeretne eltölteni egy éjszakát.