Új helyszínre költözött a GENIUS SAVARIENSIS SZABADEGYETEM, a tavaszi szemeszterben a Berzsenyi Dániel Könyvtárban tartják előadásaikat. Február 18-án Fűzfa Balázs Ady modernségéről beszélt, a „Te orcádra ütök..." címmel, Google és Magoogle fia vagyok én alcímmel. Fűzfa tanár úr az alkalomhoz illően jelent meg, egy fekete ADYDAS feliratú pólóban, mely tükrözi Ady költészetét, és a mai ember számára hordozott üzenetét is. Ady Endre modernsége tagadhatatlan, nemcsak új látásmódot hozott a verseivel, nem csupán a magyar nyelvet újította meg, hanem prózaíróként is időtállót alkotott. Ha elolvassuk a több mint száz évvel ezelőtti cikkeit, esszéit, rájövünk, mennyire aktuálisak ma is. Mit kezdjünk tehát Adyval? Kezdhetünk egyáltalán valamit? Vagy a régi költőket egyszerűen söpörjük le a polcról? Nos, Ady egyelőre semmiképpen sem merül a feledés homályába, és nemcsak a halálának 100 éves évfordulója alkalmából tartott megemlékezések miatt, hanem mert a fiatalok kezdik újra felfedezni. Fűzfa Balázs elmondta, amikor az egyetemen a szeptemberi legelső tanításai órán megkérdezi tanítványaitól, hogy ki a kedvenc költőjük, egyre többször hangzik el Ady neve.

Az igazán nagy elmék jócskán megelőzik a korukat, ez a tulajdonság fokozottan jellemző Ady Endrére. Állandóan az önindentitást kereste, ki vagyok én, Góg és Magóg fia, de ugyanakkor jelen van az önazonosság dilemmájának az ellentéte is, Sem utódja, sem boldog őse... nem vagyok senkinek. Harcolt a társadalmi igazságtalanság ellen, írásai roppant érzékenységről tanúskodnak. A Sok az eszkimó című cikkében a párizsi munkanélküliséget ecseteli, milyen sokan jelentkeznek egy-egy meghirdetett állásra. A párizsi éjjeli menedékhelyekről szóló írása szintén mély érzékenységről tanúskodik. Sokáig úgy tartották, hogy Ady pontosan 1000 verset írt életében, aztán még találhat hármat, így életműve összesen 1003 verset ölel fel. Sok tekintetben is forradalmár volt, először is a nyelv forradalmáraként akárcsak Arany vagy József Attila, alapjaiban alakította át a magyar nyelvet. A szimbolizmus révén a szavakat új jelentéssel ruházta fel. A személyisége köré épülő mítoszhoz saját maga is hozzájárult, tudatosan. Ady nem egyszerűen egy költő volt, hanem a KÖLTŐ, istentudattal párosulva. Ady a költői gőg megjelenésében is forradalmár, hiszen addig ez nem volt jellemző a költőkre. „Mindennek jöttem." Ma elsősorban a szerelmi versei miatt népszerű, a 11. osztályosok miatta és általa kezdik el szeretni a verseket. A férfi és nő kapcsolatot mélységében ragadta meg. „Egymás husába beletépünk". A háború tekintetében sem követte a fő áramlatot, az 1910-es években nem akadt más Adyn kívül, akinek eltérő véleménye volt, akkoriban ugyanis a háborút a társadalmi problémák megoldási eszközének tekintették.

Ady ellent mond a korszellemnek a szerelemről alkotott felfogásával, újságírási etikájában, igazságérzetében, a papsággal szemben tanúsított magatartásával. S mit kezdjünk Ady alkoholizmusával (esténként akár 15 l bort is megivott), vagy a betegségével? Taníthatjuk-e az iskolákban? Viszonylag fiatalon, 41 évesen távozott az élők sorából, befejezetlen költészetet hagyott ránk, költői útja nem lezárt. Megérthetjük egyáltalán valaha? Ignotus Pál azt mondta a Fekete zongorára, hogy „szép vers, de akasszanak fel, ha értem". Kenyeres Zoltán szerint az utolsó verseit sokkal nehezebb megérteni, mint a régebbi, szimbolikus költeményeket.

„Ki jót beszél, Krisztust beszél,
Szörnyü a szél
S vitorla nincs:
Krisztus kell, ajtó és kilincs" (A szenvedésnél többet)

A forradalmárságnak azonban megvan az ára, meg nem értettséghez, konfliktusokhoz vezet, végső soron a belerokkanáshoz.

Adynál a szöveg mindig több, mint a szavak összessége. Köteteit is tudatosan komponálja, nem véletlenszerűen kerülnek bele a versek, a kompozíció részei. Új elem a bizonyos szimbólumok nagybetűvel való írása is, így válnak allegorikus megszemélyesítéssé. Jellemző rá a mitikus világlátás, a mégis-morál költőiség, ő az a költő, aki szerelmes önmagába, Imádta, ha fényképezték, az „Én vagyok a költő" beállítás volt a kedvenc pozitúrája. Ő a többletjelentés, a jelentésmozgás költője, és mindenekelőtt a határátlépésé. A költő attól is költő, hogy átlépi a megszokottság határait. Az érdekes előadáson képzőművészeti alkotásokat is láthattunk, előkerült néhány Rambo-vers, és Fűzfa Balázs tomácsolásában is élvezhettük az Ady-költeményeket.

Olvassunk Adyt, és meglátjuk, a mi világlátásunk is átalakul.

A szabadegyetem további előadásai:

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÁMOGATÁSÁVAL

2018-2019. második félév

Új helyszín: BERZSENYI DÁNIEL KÖNYVTÁR

Szombathely, Dr. Antall József tér 1., földszinti előadóterem

(hétfőnként 17.00-19.00-ig)

Február 25. Fűzfa Balázs: Író- és költőfeleségek költészete (Szendrey Júlia, Csinszka, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina)

Március 4. Pusztay János: A finnugor népek eposzai I.

Március 11. Pusztay János: A finnugor népek eposzai II.

Március 18. Katona Attila: Hogyan lett Magyarország ismét királyság (1919), avagy hogyan sikkasztották el a nép jogát?

Március 25. Katona Attila: Alkotmányos puccs és választás (1922), a rendszerteremtés útja

Április 1. Balló László: Hefele Menyhért és bútorművészete Szombathelyen

Április 8. Kelemen Zoltán: A magyar költészet napjára

Április 15. (ELTE SEK, „C" épület, 111-es terem!) Molnár László: Mindennapi fizika

Május 2. (CSÜTÖRTÖK!): Murai András: Remények, csalódások, hiányok - Egy fontos év Magyarországon: 1968

Május 6. Kádár Judit: Kaffka Margit 

Május 13. (BDK, 4. emeleti terem!) Czetter Ibolya: Márai az emigrációban