Neked adom

neked adom tiszta
léptemet a hóban
mártózó fényemet
mélyvízű tavakban

csillagtekintetem
zúzmarás erdőben
szárnyaló lelkemet
madarak röptében

ujjam érintését
piros virág szirmán
szívem meleg fészkét
világfának ágán

Bennem élsz

bennem élsz, mint tűz a fában
illat a virág magjában
esőcsepp a bő esőben
csend a vihar közepében

cseppkövek a barlangmélyen
nap sugara hold fényében
égi szín a földi szépben
reménység a sötétségben

Esti dal

ölellek míg jó neked
gyengéden fogom kezed

később majd elengedem
estém vagy és reggelem

*

az utolsó busz is megérkezett
nem ró a városban új köröket

csillagos ablakok kialszanak
tévék fényei virrasztanak

repülők húznak az égre csíkot
fodrain szánkóznak az angyalok

elszáll fölöttünk az éji madár
amerre repül a szél is megáll

*

távolba tűnik a közel
közelbe szökik a távol

átrendezi a világot
szemünkre hulló fátyol