Kálmánchelyi Zoltán bevezetésként elmondta, hogy ő bizony általában nem nevetgél olvasás közben. Szabó Borbála darabját olvasva azonban többször hangosan felnevetett. Vass Szilárd „Sziszi" a főszereplő ugyanígy járt. Zoli megállapította:

- Ez egy nagyon jó, mulatságos darab, és már csak Sziszi ronthatja el.

A történet dióhéjban: Békés Dénes, a sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát rendelőjébe. Miközben próbálja telefonon megoldani ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn... A telefon pedig folyamatosan csöng.

Az egyszemélyes előadás színészi feladata nem könnyű. Egyedül kell helytállni a színpadon, nincsenek partnerek, akiknek végszavaihoz lehetne igazodni, és az összes szöveget egy embernek kell megtanulni! Egyetlen szereplőnek kell az előadás teljes ideje alatt fenntartani a publikum érdeklődését. Nem vándorolhat a néző tekintete egyik szereplőről a másikra: egyetlen ember és a szöveg vállán nyugszik a siker.

Vass Szilárd könnyen megjegyzi a hosszú szövegeket is, két hete azonban kétségeinek adott hangot, meg tudja-e tanulni a teljes szöveget. Mára azonban a nehézségek megoldódni látszanak.

Szabó Tibort kérte fel Szilárd rendezőnek, aki kijelentette, nem szándékozik rendezésre adni a fejét, de teljesítette barátja kérését.

Az író, Szabó Borbála dramaturgnak készült, de nem igazán szeretett mások által megírt szövegekhez alkalmazkodni. Jobban szeret írni. Három gyermek édesanyja, aki egy-egy várandósága alatt három-négy nőgyógyászt "fogyasztott" el. A férfi doktorokkal nem értették meg egymást, végül egy nő-nőgyógyász lett számára a nyerő. A darab alapötletét barátnője példája adta, aki meglátogatta, és közben szinte két órát folyamatosan telefonált. Csak barátnője szövegét hallotta, a végére mégis összerakta a mozaikdarabkákból a történetet.

Borbála művének egyik előadásán súgóként kellett beugrania. A szereplő véletlenül ugrott három oldalt, és azt kellett elmutogatni neki, hogy az abban szereplő szövegeket mindenképp el kellene mondania, mert különben nem kerek a történet. Igazi kötéltánc volt védőháló nélkül. Súgóként a nézők közt ült, és a mellette ülő bácsika lopva beleolvasott a szövegbe, és rendre a színész által elmondott poénok előtt nevetett, mert előbbre tartott az olvasásban.

Innen kezdve aztán előkerültek a súgós sztorik. Egy alkalommal, amikor egy színész nem a soronkövetkező szöveget mondta, hanem ugrott egy a hatalmasat, mindenki kétségbeesetten a súgólyuk fele tekintgetett, a súgó pedig széttárta a kezét:

- Fogalmam sincs hol tartunk...

Egy másik estben az ügyelő mondta be a színészek öltözőjében megszólaló hangszóróba:

- Figyelem, Krahács művész úr most ugrott 10 oldalt.

Erre megszólalt az a színész, akinek ebben a részben lett volna jelenése:

- Na, akkor ma hiába jöttem be...

E kellemes délutáni beszélgetés után levontam a következtetést: nem lennék Szabó Borbála nőgyógyásza, de darabjának nézője IGEN.

Előadások: 2014. december 7., 14. 19 óra, Weöres Sándor Színház, Stúdiószínpad