A V, mint Vas Egyesület és az Éljen Szombathely! Egyesület március 2-án, csütörtökön közös szervezésű szimpátiatüntetést tartott a szombathelyi Városháza előtt Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója mellett annak érdekében, hogy az aznap ülésező képviselő-testület válassza meg Jordán Tamást az igazgatói posztra 5 év időtartamra. A demonstráció egyben köszönetnyilvánítás is volt Jordán Tamás felé, a város kultúrájáért végzett áldozatos munkájáért.

A demonstráló tömegen végignézve bizonyossá vált, hogy a szombathelyiek egyhangúan Jordánt szeretnék még a következő 5 évében is látni a Weöres Sándor Színház direktori székében. Bizonyára mindenki ismeri már a február óta kialakult problémás helyzetet az utódlás kérdésében, ami mostanra már országos méretűvé duzzadt. A bő egyórás rendezvényen nem csak helyi közismert személyek szónokoltak, hanem országosan ismert művészek is megszólaltak az ügyben.

A szimpátiatüntetés nyitógondolatait a megmozdulás főszervezője, a V, mint Vas Egyesület elnöke, Varga Tamás tárta a hallgatóság elé, kiemelve, hogy rengeteg szervezőmunka van amögött, hogy ez a békés demonstráció megvalósulhatott, és hogy a kultúra, a színház szakmaiságának, függetlenségének fontossága ennyi szimpatizánst az ügy mellé állított. Ezt megerősítendő idézte Prof. Láng Gusztáv irodalomtörténészt, miszerint "a világon a kultúra az egyetlen dolog, ami attól növekszik, hogy fogyasztják!"

Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész egy részletet olvasott fel Jordán Tamás januárban megjelent memoárjából, és kiemelte, hogy most mi fogjuk meg Tamás kezét! Egy kisebb performanszra is felkérte a tömeget, így a nagy versmondásokhoz hasonlatosan több száz szájból zengett a „Köszönjük! Köszönjük! Köszönjük!", ezúttal elétoldva, hogy „Tamás!".

A beszédek sorát nem kisebb név folytatta, mint a szombathelyiek által jól ismert Benke Éva néni. Beszédében kitért arra, hogy mind a Berzsenyi Dániel Főiskola, mind a Weöres Sándor Színház megalakulása nagyon fontos mérföldkövet jelentett a megyeszékhely kulturális életében. Célirányként fogalmazta meg, hogy a mankók és pótszülők helyett egy önálló, független irányítású színházra van szüksége az embereknek. Megindító szónoklatában eljátszott a gondolattal, hogy ha jelen pillanatban az embertömeg közé sétálna egy hajdani savariai polgár, és megkérdezné, hogy "Jól képviselik-e a népet a választottak? Képviselik-e a népet a választottak?", akkor mit válaszolnának rá? Nem!!! - hangzott egyhangúan az emberek szájából.

A két kiemelt szószóló mellett beszédet mondott még Dr. Kneffel Pál, aki a civil szervezetek levelét tolmácsolta, az egyetem tanárai, Barták Balázs és Katona Attila, akik részletet olvastak fel Jordán Tamás egykori szerepéből (Szokratész védőbeszéde), továbbá az egyetem hallgatója, Lutor Katalin is hangot adott az együttérző gondolatoknak. A színház ügyéért felszólalók között voltak olyanok is, akik személyesen nem tudtak megjelenni az eseményen, így vagy hangüzenet, vagy telefonos kapcsolat segítségével továbbították gondolataikat. Nem kisebb nevek hangját hallhattuk megszólalni, mint Törőcsik Mari, aki a színész szakma krémjének véleményét tolmácsolta, vagy a szombathelyi születésű Benkő László, aki zenész- illetve színházkedvelő barátainak gondolatait adta át.

A záró részben Dr. Szendrő-Németh Tamás szenvedélyes, feltüzelt sorait hallhattuk, mely szintén vastapsot eredményezett a közönség részéről. Kiemelte, hogy szimpátiatüntetésen veszünk részt mindannyian, tehát nem valakik ellen, hanem valakiért gyűltünk ma össze a Városháza előtt. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nem csak a gyűléssel, hanem személyes ráhatásával is erősíteni tudja az emberek által áhított végeredményt. Az, hogy ennyi szombathelyi lakos utcára vonult, már sikernek könyvelhető el. Ha egy városban ennyi színházszerető ember van, akik ha kell, összefognak, akkor nem szabad elvesztenünk a reményt, és addig skandálni, amíg meg nem értik odafent: Jordán Tamást az igazgatói székbe!