Ismét egy pisszenés vagy egy hangosabb sóhaj nélkül, hangtalan nevetéssel nyílt a legújabb önálló kiállítása T. Takács Tibornak a Weöres Sándor Színház aulájában. A nesztelenség oka újra csak a szomszédos Stúdiószínpadon futó program volt, amit a közel száz fő nem szeretett volna megzavarni. Művészet itt, műértés ott - lubickol a színház a kultúra nagybetűs tengerében. Székhelyi József Karinthyja közben T. Takács serpenyőiben sül a művészet. Korog a gyomrunk mindkettőre. A hagyományokhoz híven - szerencsére lehet ezt mondani, mivel már ötödszörre keresik a választ a szépségre -, a fél nyolcas megnyitóval indult az este.

„Ma reggel úgy döntöttem, hogy rögtönzött megnyitót tartok. Súlyban nem ér utol a Tibor, de korban már jóval előttem jár, jövőre lesz ötven éves". Mesevilág, álomvilág vagy egyéni látásmód? - nem találtunk, de nem is kerestünk választ a kiállított művekre, a művészettörténészek majd eldöntik. Takács Zoltán Bálint, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója régi fekete-fehér fotókkal is készült, amik pillanatokkal később már az érdeklődők kezében landoltak. Meghitt baráti kör ez. „Érdekes azt megfigyelni, hogy nincsenek emberek a képeken, mégis mindenki megtalálja a maga történetét bennük, amiktől azok élővé válnak."

Oroszy Csaba a Márkus Emília terembe vezette a közönséget, most a Krúdy klub helyett egy emelettel feljebb indult a beszélgetés. A Top Dogs hófehér díszlete között foglaltak helyet a helyi kultúra "nagykutyá"i: Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója, T. Takács Tibor és Oroszy Csaba képzőművészek, Jordán Tamás színiigazgató, valamint Dr. Fűzfa Balázs a Nyugat-magyarországi Egyetem- Savaria Egyetemi Központ docense.

Négyéves koromban találkoztam Leonardóval - kezdte a magántörténelmét T. Takács, mikor Oroszy a kacskaringókkal teli önéletrajzát vetítette elénk. Rajzolni mindig is tudott, később tanulta, bár a Latinkában (ma a Gépipari- a szerk.) ezt még annyira nem értékelték. Értjük ezalatt a műszaki rajz kettesét, ami furcsa mód idővel a Képzőművészetire való bejutásában segítette. Aztán Oroszyval kanyarogtunk Szombathely és Budapest között, belső és külső életének feltárulkozásáig. Portrérajzolás, mozaik, ajándéktárgyak: kulcsszavakat dobált a levegőbe, amiket T. Takácsnak kellett a "földhöz vágnia". Jöttek a balatoni élmények, majd a galériaalapítások és indexelés nélküli irányváltoztatás a magas művészettől a még magasabbak felé. Kultúrharcosokként kaszabolták az időt egyre apróbb darabokra. Oroszy bevallotta, szerinte sokkoló barátja művészete, egyedülállóan felkavaró a rohanó világban. „Tibor munkái előtt vehetünk egy nagy levegőt".

10-12 éve már, hogy kerámiákkal foglalkozik, munkáival úton-útfélen találkozhatunk, például ha a Fő téri szökőkútba nézünk, vagy ha a Szentháromság-szobor mellett lévő mozaikon sétálunk át.

Az irodalomszekció, immár Dr. Fűzfa Balázzsal kiegészülve Radnóti Miklós: Levél a hitveshez, vagyis Gyarmati Fannihoz íródott versét ismertette. „Ha arra a bizonyos lakatlan szigetre kellene mennem egyszer, Radnóti összes versét vinném magammal" - mondta a tanár. Jordán Tamás Radnóti-vallomása után Mérei Tamás sem tudott hirtelen megszólalni- nem volt ezzel egyedül. Továbbsokkolta magát azzal, hogy megpróbálta a versben rejtőző ellentétes igazságokat zenével kifejezni. Wagner Tristan és Izoldája rímel szerinte ezekre a sorokra. Mennyi minden fér bele egy lélekbe?

Ha ki kellene szúrni, mi volt az este nagy pillanata, úgy gondoljuk, mindenki egyvalamire gondol. Gustav Mahler ötödik szimfóniáját nevezte a komolyzene szombathelyi direktora a mennyország zenéjének. Erre szavalta Jordán Tamás Radnóti versét, amivel a „néma mélyben hallgató világokat" hozta el elénk. Belefagytunk a dallamokba, a hangokba és a mondatok közé. A hátborzongató egyszerűségében volt szép, és az emelkedettségétől volt megismételhetetlen.

Majd előkerült a Bori-notesz, ami Radnóti utolsó verseit tartalmazza, látunk képeket amiken Abdán  600 gyerek szaval, és láthatjuk az idén 100 esztendős Gyarmati Fannit is. Összeállt a kép bennünk: Miért szép? Megtalálták a beszélgetők is.

Összehangolt estével következik a folytatás jövőre. Debussy Tengerére kellett volna Jordán Tamásnak verssel készülnie, de másodpercek múlva már József Attilával együtt kiáltott levegőért. A 75 éve meghalt irodalmi ikon Radnóti után méltó befejezése volt az estének.

T. Takács Tibor kiállítása megtekinthető 2013. január 14-ig a Weöres Sándor Színházban.