Vargabetűktől a színpadig - Hemzsegő szívek a NyME-SEK és a WSSZ fúziója

A darab Karinthy Frigyes és egy egyetemi hallgató, Varga Richárd azonos, A cirkusz című novellájából készült Unger Tünde közreműködésével. A humorban bővelkedő írások az irónia és a valóság határmezsgyéjéről szemezgetnek, és szólnak a közönséghez. (...) Cirkusz a cirkuszban, valahol az álomképek és játékok szuperlatívuszának irreálisan valóságízű mesebirodalmában lépett a színre a perverz disznó, az álnok kígyó, a tőzsdecápa és a hülye majom.

A nagy topán-sztori - Hamupipőke a Soltis Lajos Színházban

A lábkereső akció közben megtudtuk, hogy a cipőbe illesztő-lábzsugorító manőver segítségére lehet egy nagy dézsa vödör víz, amibe timsót kevertek. Ötzsákné asszony - két zsákot elvontak a nevéből, a király elleni illetlen viselkedése miatt - tényleg mindent elkövet a trónért. Persze a topán csak Hamupipőkére illik, mostohatestvérei mind nagy lábon éltek. A dalos össztánctól a végére mi is hinni kezdtünk a cipő varázslatos erejében.  

Nőközpontú megoldás, avagy a boldogság csak kézzel fogható? - Némberköztársaság a Ferrum Színházi Társulás előadásában 

Modern, abszurd, és szürrealista minden. Ebben a valósággal ellentétes környezetben a Határ Győző - Török Gábor szatíra erősen pulzál. A nők azok, aki leigázzák - szexuális hatalmuknál fogva - a férfiakat, amit leginkább komédiával palástolnak végig.

Öt perccel az örökkévalóság előtt - A félkegyelmű

Egy ilyen világban nem vár itt senkire más, mint a halál, vagy sokkal inkább a meg nem születettség. A túl sok fecsegés mögött a kimondatlan szavak, a heves, túljátszott érzelmek mögött az eltitkolt, sebezhető érzések; a szépség mögött üresség; a nyomorúság és testi fogyatékosság mögött becsület. Hiúság, gőg, ami csak a tátongó üresség betapasztására szolgál, látszólagosság és meg nem látás; egyfajta globális szellemlét... 

Shakespeare után szabadon - Vagy amit akartok... a Soltis Lajos Színházban 

A keretes történetben egy sereg gyereket látunk, akik fogócskázás közben plüssállatokkal dobálják egymást. Még az esti mese előtt Ádámka bejelenti, hogy „asszem bepisiltem", de a következő gondolat már Rómeó és Júlia körül forog. A pár perces jelenetek süvítve váltják egymást, egyikbe-másikba klónozódó karakterekkel, és újra- vagy továbbgondolt kérdésekkel: „miért én vagyok én, és nem valaki más?"

Isten Veled!? - Az utolsó óra Alföldi Róberttel és Jordán Tamással a Weöres Sándor Színházban

1939. szeptember, London. Freud magához hívatja a fiatal professzort. Lewis azt gondolja azért invitálja, mert az egyik könyvében keményen kritizálta a pszichiátert. Helyette az istentagadó Freud számon akarja kérni, hogyan és miért lett egy keményen ateistából hívő ember. A keresztények a kereszténység legnagyobb problémái- vallja a Freud, aki közben köszönetet mondd Istennek, amiért megáldotta az szájüregi rákkal, és nem kell végignéznie a világháború borzalmait. A műszájpadlással nehezen beszélő Freud nem egyszer vérző szájjal száll hangos összetűzésbe a professzorral.

Mesterjáték és játékdetektív - A Mesterdetektív premiere a Weöres Sándor Színházban 

A Mesterdetektív egy olyan játék, amit érdemes komolyan venni. Egyetlen térben, csupán két ember között zajló játéksorozat, mely mégis betölti a külső és belső tereket. Játék a tárgyakkal, jelmezekkel, a szavakkal, erkölcsökkel, elvekkel, a képzelettel és a lélekkel. Eközben játék a kellékekkel, hangokkal (a zene szintén drámaian játékos, és ennél egyszerűbben nehéz lenne megfogalmazni azt a kettős hangulatot, amit teremt), pirotechnikai eszközökkel (petárda, füst), és játék a nézővel.

Sokkterápia - Bábelna - nyelvleckék hala(n)dóknak

A sziporkázó komédia szerint a magyar történelem összes tragikus eseménye azért következett be, mert eleink nem beszéltek idegen nyelveket. A darabban a Hunyadi Háziipari Szövetkezet két dolgozója, kultúrműsorral - történelmi példákon keresztül - igyekszik megértetni a többi dolgozóval, hogy mennyire fontos a nyelvtudás. Főképp a tajvani nyelv ismerete, ugyanis az üzemet felvásárolták a tajvaniak.

Bach drum and bass-el keverve - Szörprájzparti a HOPPart vendégszereplésével a Soltis Lajos Színházban 

Kárpáti Péternek, ha kell, én szerelmet vallok minden alkalommal, csak csináljon még hasonlót. Létrehozott egy olyan működő, később önműködő gyöngyszemet, amiben a színész is ember, a néző pedig színész. Pehelykönnyű alapmasszába kevert iróniát, amit egy szerelmi háromszöggel kiegészítve pakolt az ismert, a megismerhető, és a megismerhetetlen keresztmetszetébe.

Magyar akaratlenyomat, korfüggetlen térhatással - Portugál a Weöres Sándor Színházban

Így képzeltük, és ilyen volt a szoci kiskocsmahangulat, tudják: kockás abrosz, rozoga székek, ebben az esetben Ferencváros színben pompázó díszítés, a sarokban egy állandó vendéggel, a pult mögött a kocsmáros kedves lányával, műbajusszal és nyúlfarkas kulcstartóval. Aztán kérünk kétszer két dekát a pirosból, zenés felárral, és máris leülhetünk Horváth Ákos műanyagpoharas Sátánja mellé egy pálinkára vagy Unicumra. Ha nem borzongtak bele a töménybe, jöhet még egy, most dupla. Ez is megvan? Löttyintsük le mindezt a kis bubis pirossal. Csak halkan a böffentéssel!

Villanyoltás előtt, után, közben - Black Comedy a Weöres Sándor Színház előadásában

Egy áramszünet amellett, hogy meglepő hirtelenséggel tudja megakasztani megszokott hétköznapjaink gondosan ütemezett menetét, nem csekély tiltott és merész gondolatot szólít meg elménk legmélyebb bugyraiban. Ám hogy pontosan mi is történhet egy hasonló helyzetben nyolc ember között egyetlen lakásban, arra a Weöres Sándor Színház legújabb darabja, a Mohácsi János rendezte Black Comedy világít rá (öngyújtóval, gyertyával és zseblámpával)... A tanulság pedig ahelyett, hogy az alvó cunami bajszát nem tanácsos meghúzkodni talán így fogalmazható meg: néha teljes sötétség kell ahhoz, hogy fény derüljön a fontos dolgokra. Meg egy jó kis Fényisten!

A rejtélyes Szent György és a kevésbé rejtélyes sárkány 

A „divatjamúlt" beszédstílus, a történet történelmi színtere és az 1960-as évek Amerikáját idéző kosztümök kavalkádja is pont ennyire disszonáns. Szent és profán, modern és régimódi, múlt és jelen - minden egyszerre. A külsőségek, az értékek, a mondanivaló mind-mind kissé bújtatott módon vannak jelen, akár egy jól megírt költemény sorai közt a tanulság. (...) Igazság nélküli hit, elvakultság ókori módra, modern hitelességgel, mesterfokon. Ahány karja vagy feje, annyi lehetőség az eltévelyedésre, s közben nincs meg a „mihez képest". 

A kávéház - újra Goldoni-komédia a Kőszegi Várszínház nagyszínpadán

Ridolfina, a kávéház-tulajdonosnő és az egyik törzsvendége, Don Marzio között különös verseny zajlik. Az egyik mindenáron segíteni szeretne az embereken, a másik pedig folyamatosan újabb és újabb konfliktusokat gyárt, puszta pletykálkodással. Az egyik hisz a feltétel nélküli jóságban és szeretetben, a másik magányos, és nincs senki, aki megérdemelné a szeretetét. S életük színterén, a terecskén, ahol egészen hétköznapi dolgok történnek, mindketten igyekeznek a dolgokat a maguk módján irányítani. A kávéház kettejük különös párviadaláról szól. 

Orosz mesedélután - Anasztázia a KASZT Stúdió előadásában 

„Minden magányos kislány hercegnőnek képzeli magát." A történet a múltban kezdődik, mikor a gonosz Raszputyin megátkozza a Romanov családot. A cárnő megmenekül, de elszakad imádott unokájától, a kis Anasztáziától. Az országban elszabadul a pokol.

Egyensúlytalanság - Nyugat: Így szeretünk mi... - a Kőszegi Várszínház bemutatója

Vágyak, falak, félreértések; szerelem, játék. Végzet, célkereszt és piros lufi. Ahogy Mihályka (Babits) mondta, a vízszintes és a függőleges egy célkeresztet ad ki. Férfi és nő összhangja vagy egyensúlya. Talán mindkettő és egyik sem. Vagy betalál vagy nem. Ha betalál, akkor megszűnik a te meg én, és marad a: mi. Ez lenne az ideális, legalábbis ez a vágyott állapot. Persze nem mindenkinek. Főleg ha költő az ember, és csupán a játék érdekli, a hatás. Embereké, eseményeké, helyzeteké. Az ihlet életet üzemeltető muníciója ez.

Valami Krisztus, zsidók királya - Jézus Krisztus Szupersztár

A hippi korszak éppúgy meddő próbálkozása volt egy nemzedéknek arra, hogy megváltsa önmagát és a világot, mint a császárságok vagy diktatúrák, vagy akár jelen korunk sztárkultuszban tobzódó ateizmusának korszakai - s ez szépen kiolvasható az előadásból is. Mert megváltani bármit is, csak egyedül lehet. Ez szintén ugyanolyan magányos dolog, mint a hit. De ettől válhat valaki vagy valami hitelessé egyedül.  

Álmosító nemzeti pátosz - Honfoglalás rockopera a Sziget Színház előadásában 

Rockopera. Számtalanszor eszembe jutott, hogy mekkora blődli ez a kényszeresen behatárolt zenei stílus - az "ősök" alkotásainak minden respektje ellenére. Mint amikor a ballagó felnőttforma gyerekünknek öltönyt veszünk, és a konfekciós textil kabátja határesetesen jó, a nadrágvég viszont bokát verő, és nincs benne tartalék, csak annyi, amit takar a koptató. Kreténül néz ki a gyerek - derékig véleményes, lefele meg kimondottan tré. De azért ráfogjuk, hogy snájdig, nyalka, ne adj isten elegáns! Na, valami ilyesmi a rockopera is. Az ilyen hülyén kinéző gyerek a rockopera. Legalábbis a Pink Floyd, a Who vagy a JCS óta ilyen lett. És akkor a gyerek még meg sem szólalt, ez csak a külcsín (értsd: látvány). Valami nevet kellett adni az effajta zeneszínházi vagy zenés színházi koncepciónak, ám operának zeneileg soványmalac fütyije, rocknak meg annyira kemény és fémes, mint egy lágytojás. 

Pilonon - A vasvári „Üss a hasadra!" Színpad hídkomédiája 

Az előadás mozaikszerűen ábrázolja egy kisfiú történetét, felerősítve egy-egy mozaikot a megélés szempontjából. Mi határozhatja meg sorsunkat? Az első önálló vásárlás, az első udvarlás, vagy a diploma megszerzése, az első munkahely, esetleg egy iskolai tanóra? Mindeközben milyen gondolatok fogalmazódnak meg bennünk az élettel kapcsolatban? Ezekre kereste a választ az előadás időben és térben kalandozva, a híd szimbolikájával, amit erős pillérek tartanak, s amiről mégis a legkönnyebb múltba és jövőbe merengeni, és amiről letekintve húz minket a mélység, és ami alatt a víz sodrása az élet sodrása is egyben...

Kígyónyi űr, avagy Tóték tragikomédiája 

Ha sem az éjszakákon át tartó dobozolás, sem a hazájáért vívott harc, sem a béke már-már őrjítő nyugalma nem elégíti ki, akkor vajon mit is tegyen az ember a Földön? Miközben a végletekben elveszti valódi önmagát, határai megszűnnek vagy abszurd magasságokba netán mélységekbe emelkednek vagy süllyednek, egy dolog van, amit mégsem lel, ez pedig középút. (...) Ha nem azt a kérdést tesszük fel, hogy miért harap a kígyó saját farkába, hanem azt, hogy milyen űr marad azután, hogy ezt megtette, akkor valami hasonló érzéssel válaszolhatnánk, mint amit a Tóték című tragikomédia adományoz az embernek... Érzéssel.

Álmodom vagy ébren vagyok? - Az arab éjszaka a Weöres Sándor Színházban

Kint vagyok vagy bent? Lent vagy fent? Kijövök vagy bemegyek? Belső monológjaim a valóság reflexiói, vagy csupán tépelődéseimet vetítem a külvilágra? Az üveg elválaszt vagy tágassá teszi a teret? Hol van saját személyiségünk határa, összekapcsolódhat-e másokéval? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Roland Schimmelpfenningnek a Weöres Sándor Színház stúdiószínpadán bemutatott darabja. 

Játsszuk meg magunkat! - V. Sok-Szín-Feszt Bükön 

A büki Sok-Szín-Pad Társulat rendezvénye merőben eltért a legtöbb fesztiváltól. Nem voltak helyezések, kapkodás, értékelés. Baráti hangulat és részben kötetlenség övezte az egész rendezvényt, amitől légkörét átjárta a szeretet és összetartozás. 

Máli néni - álmosító avantgarde bohózat a Weöres Sándor Színházban 

Teljesen konzisztens, hogy magát az életet jobban szeretjük édes, szeretnivaló őrületként elképzelni. Ahogy az is, hogy a szerelem az egyik legszebb dolog, s hogy az maga is őrületes, nevezetesen: őrületesen jó. De hogy mitől lesz szeretnivaló a színpadon egy olyan őrület, ami kevésbé a jó oldalát fogja meg ennek a fogalomnak, arra mostanáig nem tudtam olyan választ kitalálni, amit örömmel fogalmaznék meg. Értem ezalatt azt, hogy mitől szerethető az a fajta őrület, ami oly kitörően és kitartóan hangos gesztusokkal operál, mint ahogy egy gyermek kezd el néha oktalanul kiabálni játéka közben? Vagy az a fajta őrület, aminek következtében a karakterek úgy ingáznak és ingadoznak végletes hangulatok és kitörések között, ahogy Máli néni jön-megy egyikük életéből a másikba. Írnám, hogy: látszólag minden ok nélkül, ám ez mégsem igaz, mert... de nem írhatom. 

Abigél: Élet a Matula falai között - a Bánfalvy Ági International Stúdió bemutatója a Sportházban

Aki megnézte Szikora és Bánfalvy Abigéljét, nem maradt közömbös. A Zsurzs- film hívők hamiskásnak, kissé erőltetettnek találták, mely mindig csak utánzat marad. Találkoztunk olyan véleményekkel is, miszerint nagyszerű produkciót láttak, a szereplők a maximumot nyújtották, élvezettel figyelték az első perctől az utolsóig. Mivel a puding próbája az evés, arra kérjük az olvasót -bár most városunkban nem játsszák - győződjön meg maga, hogy tetszik-e vagy sem.